Mexikó történelme több mint háromezer évre nyúlik vissza, és az amerikai kontinens egyik leggazdagabb kulturális örökségével rendelkezik. Az ország területén olyan fejlett ókori civilizációk virágoztak, mint a maják, az aztékok, a toltékok és a zapotékok, akik fejlett csillagászattal, matematikával, építészettel és vallási rendszerrel rendelkeztek. A maja városok – mint Chichén Itzá vagy Uxmal – ma is lenyűgözik a látogatókat, míg az aztékok fővárosa, Tenochtitlán a mai Mexikóváros helyén állt.

A 16. században érkeztek meg a spanyol hódítók, élükön Hernán Cortésszel, akik katonai erővel és járványokkal végleg megdöntötték az ősi birodalmakat. A spanyol uralom közel 300 évig tartott, ezalatt alakult ki a mai Mexikó nyelvi, vallási és társadalmi alapja: a spanyol nyelv, a kereszténység és az európai városi struktúra mind ebből az időszakból ered. Az ősi indián hagyományok azonban nem tűntek el, hanem összeolvadtak a spanyol kultúrával, létrehozva Mexikó egyedi arculatát.

Mexikó 1821-ben vált függetlenné Spanyolországtól, de az ezt követő évszázadot politikai instabilitás, külföldi beavatkozások és belső konfliktusok jellemezték. A mexikói forradalom (1910–1920) sorsfordító esemény volt, amely gyökeresen átalakította az ország társadalmi rendszerét, földreformokat hozott, és megerősítette a nemzeti identitást. Olyan legendás alakok kötődnek ehhez a korszakhoz, mint Pancho Villa és Emiliano Zapata, akik ma is nemzeti hősök.

A 20. század második felében Mexikó fokozatosan modern ipari állammá vált, miközben továbbra is megőrizte erős kulturális gyökereit. A mai Mexikóban különleges módon él együtt a prekolumbián örökség, a gyarmati múlt és a modern nagyvárosi élet. Egyetlen sétán belül láthatsz ősi piramist, barokk katedrálist és felhőkarcolót is.

A kultúra rendkívül gazdag:

• világhírű a mexikói konyhaművészet (taco, mole, tamales, guacamole),
• a zene és tánc (mariachi, ranchera),
• a népművészet (színes kerámiák, textíliák, maszkok),
• valamint a festészet és filmművészet.

Az ország egyik legismertebb kulturális jelensége a Día de los Muertos – a Halottak Napja, amely során az élők ünnepelnek az elhunytakkal, oltárokat állítanak, mécseseket gyújtanak, és színes koponyákkal díszítik az utcákat. Ez az ünnep tökéletesen jelképezi Mexikó világszemléletét: az élet és a halál természetes egységként való megélését.

Mexikó kultúrája tehát nemcsak történelmi emlékekből áll, hanem egy élő, lüktető, szenvedélyes világ, amely a mai napig mélyen meghatározza a hétköznapi életet, az ünnepeket, az öltözködést, a gasztronómiát és az emberek gondolkodását.